Dojo etikett

Mindenki, aki belép a Dojo-ba (terem, ahol oktatják a karatét) meghajol az ajtóban, megadva ezzel a tiszteletet a karate szellemének, a mesternek, a többieknek és a teremnek, ahol ő maga is edz.

A Dojo-ban mindenkit, aki magasabb fokozattal bír Sempai-nak (szó szerinti fordításban idősebb testvér) szólítunk, velünk egyenlő fokozattal rendelkezőt Dohai-nak, alacsonyabb fokozattal rendelkezőt Kohai-nak.

3 dan-nál és ennél magasabb övfokozatoknál a helyes megszólítás Sensei. 5 dan-tól a szervezet adományozhatja a Shihan rangot.

Amennyiben az edzésvezető később lép be a Dojo-ba, a rangidős karateka hangos Kioske! felszólítására a benntartózkodók az ajtó felé fordulnak. Musubi dachi-ban állnak, a rangidős vezényszavára: Sensei-ni (Senpai-ni, Shihan-ni) rei!, meghajolnak a belépő mesternek, aki ezt meghajlással viszonozza.

Szertartás:

A karateka-k (karatét tanulók) musubi dachi állásban állnak, egyvonalban. A rangidős Seiza! felszólítására először az edzésvezető ül le seiza-ba, utána pedig egyesével (először bal lábbal letérdelve) mindenki a rangidős tanítványtól kezdve. Következik a Mokuso!, azaz rövid meditáció, amikor behunyt szemmel mindenki próbál megszabdulni a mindennapi problémáktól, ellazulni és felkészülni az edzésre. Mokuso yame! - a meditáció befejezése után az edzésvezető is az oltár (zászló, mesterek portréja és egyéb relikviák) felé fordul és következik a Shome-ni rei! köszönés a "szentély"-nek, majd Kaiso-ni rei! (a stílusalapítónak, Yamaguchi Gogen-nek szól), Saiko Shihan-ni rei! ( a stílus jelenlegi vezető mesterének, Yamaguchi Goshi-nak szól). Utána jön a Sempai-ni, Sensei-ni vagy Shihan-ni rei! attól függően, hogy milyen fokozattal rendelkezik az edzésvezető. Végére marad az Otageni rei!. amikor a karateka-k egymást üdvözlik.

Az alapetiketthez tartozik, hogy a Dojo-ban nem hangoskodunk, nem káromkodunk, nem eszünk, nem iszunk vagy dohányzunk és csak mezitláb lépünk be. Ez természetesen a vendégekre is vonatkozik.

/forrás Rebicek Gerd: Goju-kai Karate-do/