Miért jó a Goju-kai karate-do ?

Interjú Rebicek Gerddel

Egyéb - Csak akkor ütnek igazit, ha muszáj!

Bizonyára sokan emlékeznek még a tévében Lindára, a rendőrnőre, aki papucsából kibújva hihetetlen ügyességgel és jól irányzott rúgásokkal osztotta ki a rátámadó ,,rossz fiúkat", pillanatok alatt harcképtelenné téve őket. Nos, ha nem is egészen ez a céljuk a karate művelőinek, az önvédelem és a harcművészet mindenképpen tananyaga a tanfolyamoknak. Aki egy kicsit is belekóstol a fehér ruhás, mezítlábas, japán szavakat mormoló, egymás felé hajlongó karatékák világába, biztos, hogy szent elhatározást tesz: márpedig én is megpróbálom, legyen az akármilyen nehéz, hiszen egy kis áldozattal és nagy kitartással minden sportág elsajátítható.

- Bátran elkezdheti mindenki, aki arra vágyik, hogy edzett, egészséges legyen, és szükség esetén még meg is tudja védeni magát - mondta Rebicek Gerd, négydanos karatemester, aki egyben a magyar karateválogatott edzője is. - A karate tulajdonképpen Japánból indult világhódító útjára, s azóta nagyon sokakat a hívévé tett. De nehogy azt gondolja valaki, hogy eljön egy-két edzésre, és utána rögtön félelmet kelt a többi emberben. Roppant nagy önfegyelemmel és akarattal kell haladni a karate által kijelölt úton, de aki mindezt vállalja, biztos, hogy nem fog csalódni benne. Tulajdonképpen a goju-kai karate mindhárom részének - harcművészet, önvédelem és maga a versenyszerűen űzött sportág - megtanulására lehetőség van a tanfolyamokon. A harcművészet keretein belül gyakoroljuk a bázisgyakorlatokat és formagyakorlatokat, végül a küzdelem elsajátítása következik, ami versenyszerű és életszerű körülmények között zajlik. Ez nem azt jelenti, hogy agyba-főbe ütjük és rúgjuk egymást, hiszen alapvető feltétel, hogy csak testre szabad ütéseket bevinni, és azokat sem úgy, hogy közben bárkinek bármiféle baja essen. A lényeg azon van, hogy mindenki tanulja meg, hogyan kell küzdeni, ha ellenféllel, esetleg ellenséggel találja szemben magát. A harcművészetre épül az önvédelem, amikor már ténylegesen egy esetleges támadóval szemben kell fellépni, és megvédeni saját magunkat vagy társainkat. Ez a leginkább kedvelt része az edzéseknek a hölgyek körében, hiszen önbizalmat szerezhetnek, sokkal magabiztosabbá válhatnak, és megtanulhatják azt is, hogy valóságos szituációkat hogyan tudnak könnyedén megoldani. Ehhez persze elengedhetetlen az erőnléti képzés is, ami sok-sok futásból, szökdelésből, erősítő gyakorlatokból és lazításból áll. Amíg eljutnak idáig - általában egy-két év alatt -, több vizsgára is fel kell készülniük, s aki ezeken is túljutott, az választhat, hogy szeretne-e versenyszerűen karatézni, illetve vállalja-e a heti hét-nyolc edzésen való részvételt. Annak is nagyon tudom ajánlani, aki csak kedvtelésből szeretne megismerkedni a karatéval, mert nem egyoldalú sportág, hiszen a test minden részét megdolgoztatja. De ha még azt is hozzátesszük, hogy megtanulják, miként lehet szükség esetén a test egész felületét fegyverként használni, akkor mindenképpen hasznos minden hölgy számára.

Ezt bizonyítja Marosi Andrea is, aki már hat éve szorgalmas résztvevője az edzéseknek. Dolgozik, főiskolára jár, és emellett, ha csak tud, minden edzésen ott van. Elmondása szerint ő nem akar versenyezni, megelégszik azzal, hogy ügyes és erős legyen, és amennyiben szükséges, meg tudja védeni magát. Hiszen a mai világban ez egyáltalán nem mellékes szempont!